Szakmai Attitűdöm

Pszichológiai tanulmányaim során leginkább Carl Rogers és Viktor Frankl munkássága hatott rám. Előbbi a humanisztikus-pszichológia egyik megalapítója, utóbbi pedig a logoterápiájé. Egy mondatba leegyszerűsítve: a humanisztikus pszichológia középpontja a személyiség egészséges növekedése és kiteljesedése; míg a logoterápia középpontja az élet értelme (ennek megtalálása, illetve értelmes életet élni). Természetesen később, szakmai munkám során sok más szerzővel is találkoztam, akik valamilyen szinten hatással voltak rám.

Amikor pszichológusként ülök szemben egy gyermekkel vagy felnőttel, akkor elsősorban igyekszem megismerni és megérteni az ő nézőpontját, ahogyan ő látja, ahogyan ő éli meg a helyzetet. Közben átgondolom azokat a lehetőségeket, célokat, amelyek az aktuális helyzetben hasznosak lehetnek, fogódzót jelenthetnek.

Jövőorientált perspektíva: A kliens múltjának ismerete nagyon fontos számomra, viszont a tanácsadás során inkább a jövőre teszem a hangsúly: jövőbeli célok (akár közeli, akár távoli) elérése; illetve jövőbeli állapot (akár negatív állapot enyhítése, akár pozitív állapot elérése) elérése. Kérdéseimmel igyekszem továbbá feltérképezni, melyek inkább azok motivációk, melyek a kliens belső, őszinte vágyaiból fakadnak, illetve melyek, amelyek inkább társadalmi elvárásokból erednek.

Metaforikusan úgy tekintek magamra, mint egy lámpatartó, aki egy szakaszon kíséri az arra járó vándorokat.