Már-már eléggé beivódott a köztudatba e fogalom. Az egykor orvosi-pszichológiai terminus (DSM-5: 314.01; BNO10: F90-F90.9) már-már kezd hétköznapi jelzővé válni. Egyre több a kontent a social-médián, egyre több híresség vállalja fel az ADHD-t (Emma Watson, Michael Phleps, Liv Tylor, Justin Timberlake, stb). Ezzel együtt számos tévhit is kering a neten, illetve egyes cégek és „szakemberek” marketing és üzleti fogásként használják az ADHD-t.

Na de mi is az ADHD?
Definíció szerint az ADHD egy pervazív (egész élethosszon át fennálló), az élet minden területére kiterjedő idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelyet a figyelmetlenség és/vagy a hiperaktivitás-impulzivitás tartós mintázata jellemez.

Mi jelent az, hogy pervazív?
Élethosszon át tartó. Tehát az ADHD-ból nem lehet kigyógyulni, viszont megtanulhatjuk a tüneteket kontrollálni, az előnyeit kihasználni, és a javunkra fordítani.
Egy sikeres ADHD-s nem az ADHD-ja ellenére, hanem pont amiatt sikeres.

Idegrendszeri probléma
Az ADHD alapvetően az idegrendszer másfajta működése. Ebben benne van a genetikai háttér, az eltérő neurotranszmitter-aktivitás, valamint az agy szerkezeti és funkcionális rendellenességei. Az ADHD-sok idegrendszere az alábbiakban különbözik a nem ADHD-sokétól:
- Volumenkülönbség (3-5%-os eltérés) a különböző agyterületeken (például prefrontális kéreg, bazális ganglionok, kisagy)
- Kisgyermekkorban késleltetett kéregfejlődés, különösen a homloklebenyben
- Alacsony dopamin aktivitás, kevesebb dopamin transzporter, emiatt túl gyorsan ürül ki a szinapszisokból; a noradrenalin rendszer is alulműködik, illetve a szerotoninszint is alacsonyabb
Ezek kölcsönhatása okozza az érzelmek kezelésének nehézségeit, a koncentráció hiányát, valamint a folyamatos ingerkeresést.

Tünetek általánosságban
Figyelmetlenség: koncentráció fenntartásának nehézsége, könnyen elvonható, elterelhető figyelem, szétszórtság, időmenedzsment hiánya, halogatás, szervezettség hiánya
Hiperaktivitás: túlzott motoros nyugtalanság, nehéz egyhelyben maradni, ülni, állni, pótcselekvések
Impulzivitás: előzetes mérlegelés nélküli elhamarkodott cselekvések; impulzív válaszadás, ingerkeresés, újdonságkeresés
ADHD-ra utaló jelek felnőttkorban: Habár a felnőttkori tünetek nincsenek külön rendszerezve a diagnosztikai kézikönyvekben, nagyon sok ember – megfelelő gyermekkori ellátás híján – csak felnőttkorban szembesül az ADHD-val. Náluk az alábbi tünetek szembetűnőek: halogatás, egyszerre 5-6 vasat a tűzben tartani, gyakori munkahelyváltás, időmenedzsment hiánya, problémák a pénz beosztásával

ADHD altípusok
Habár igen sok a fancy-kérdőív és fake-ADHD-típus jön velünk szembe az Interneten, a szakmai kézikönyvek és a hivatalos pszichiátriai diagnózis 3 altípust különít el:

1. Figyelmetlen altípus: akiknél többségében a figyelmetlenség tünetei dominálnak, gyakran ADD-ként van megnevezve
2. Hiperaktív-impulzív altípus: akiknél értelemszerűen a hiperaktivitás-impulzivitás tünetek vannak többségben
3. Kombinált típus: akiknél mind a két csoportból megfigyelhetőek a tünetek

Ezek a hivatalos diagnosztikai meghatározások (APA – American Psychological Assosiation, a WHO és DSM – lásd lejjebb), ezen felül nincsenek hivatalos altípusok. Tehát a „töltsd ki a tesztet, és tudd meg az ADHD típusodat a 7 opció közül” jellegű marketingfogások validitása kérdéses.

Előfordulási számok és statisztikák

Az ADHD az egyik leggyakoribb idegrendszeri fejlődési rendellenesség a gyermekek és serdülők körében, a becsült globális prevalencia 5-7% a 18 év alatti egyéneknél. Felnőtteknél 3-4%. Persze a nem diagnosztizált esetek miatt ezek a százalékok, akár a duplái is lehetnek. Az ADHD-t gyakrabban diagnosztizálják fiúknál, mint lányoknál, körülbelül 3:1 arányban.

Egyre több a diagnózis, viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy több embernek van ADHD-ja, mint korábban – csak azt, hogy többet ismernek fel és címkéznek fel.

Ennek okai: egyre ismertebb a jelenség az átlagemberek körében is. Egyre több ember számára érhető el a megfelelő pszichológiai ellátás mind a diagnózis, mind a kezelés tekintetében, habár ez főleg a Nyugat-Európai országokban és az Egyesült Államokban igaz.

Az ADHD prevalenciája országonként és kultúránként változó. Nagy általánosságban az afrikai-, és európai országokban relatíve kevesebb, míg az Észak-, és Dél-amerikai kontinensen nagyobb az ADHD-val diagnosztizáltak aránya.